Órák óta csak ültem, s vártam a elkövetkezendőmet
-Ölj, vagy meghalsz !-folyton ez a mondat járt a fejemben
Megöltem, szívtelenül, oktalanul 
De ő magát adta áldozatul
Fordult a kulcs a zárban
-A vized Ezredes!-nyújtotta felém Negan a kulacsot
Leült mellém miközben ő egy másik pohárból kortyolgatott
-Ugyebár a vízért tetted meg mindezt! Remélem ezt érted ...
Nem szóltam egy szót sem. Csak néztem a bánatos Negant 
-De ügyes voltál..Mi több...-nézett a szemembe
-Mi mindent teszel meg Neganért?-kérdezte 
-A minden is maga Negan, csak tudnám ki ő ...
Mi a feladata, ki volt ezek előtt..
-Azt ne hidd, hogy majd neked mesélni fogok!
-kapta fel a vizet-Mondd te ki vagy! Hallgatok!
-Olyan szinten még nem vagyunk!
Nem mesélek ! Hagyjuk!
-Mi bánt, bogaram?-fogta meg az állam-
 Csak nem megbántad ? 
-Nem bánok én semmit, azt ne hidd ! 
-Akkor miért vagy ilyen szomorú mindig?
-Mert itt vagyok. Holott....
-Mondd csak! Mondd el a bánatod! 
-Holott megtettem mindent. Érted...
Eldobtam a becsületem...de te ezt nem értheted..
-Nem dobtál el semmit! Sőt, ez csak erősít! 
El jön majd a nap amikor meg fogod ezt köszönni 
-Mégis mit ? Hogy éheztetsz? És a vízért ölnöm kell? 
Elegem van! Had menjek utamra! Engedj el! 
-Hát ezt akarod?! Legyen, de a katonáidat itt hagyod! 
-Három fővel mégis mit kezdenék? Mondd!
-Három? Én többről tudok! 
Felállt s a kezét felém nyújtotta
Belekapaszkodtam és feltápászkodtam
-Mutatok valamit! -s ezzel a lendülettel elvitt
-Régóta vártam már, hogy kiköss itt ! 
Ismerlek Susann... A csapatod is itt van.
A cellámtól  nem messze kinyitott egy vasajtót
Bevezetett oda, még mindig a kezemet fogva 
Nem hittem a szememnek. 
-Mi volt a vízben, hogy én ilyeneket képzelgek? 
-Ez a valóság Susann! -mondta Negan és elengedte a kezem
A csapatom tagjai voltak ott 
Több fegyveres is rájuk vigyázott
Nem mozdult meg senki sem. 
De a meglepődöttség az arcukon pihent. 
-Military! Itt van Susann Donna Lee!
kiáltotta Negan
(A férfiak tisztelegtek a saját kis cellájukban.
De legalább őket rácsok választották el
Nem pedig falak, mint engem)
-Most pedig mutatok valamit!-kiáltott Negan
-Térdre!-nézett haragos tekintettel rám a férfi
-Térdelj le a csapatod előtt! Hagy lássák ki is itt az igazi vezető!
-Negan...-suttogtam neki félve. Az előbb oly' kedves volt. 
Aztán gyalázkodnom kell most! 
-Mondtam valamit Szuzi! Ne akard, hogy megüsselek!
-Tedd meg akkor! Mert térdelni nem fogok! 

A fejem sajgott és a fülem is bedugult.
Láttam mi történt, de nem fogtam fel úgy.
Körülnéztem, már amennyire láttam
Rémült arcok a láthatáron
Szédülni kezdtem s oda is hánytam
Negan megütött....ezt nem vártam 
A talaj egyre közelebb volt
s csábítóan szólt
mindenütt emberi morajok 
-Én szóltam!-láttam meg magam felett Negan mosolygó arcát 
-Az engedetlenséged hozza mindig a bajt rád 
Küzdöttem a fehér fénnyel a szemem előtt
A földön feküdtem, de aztán magamon vettem erőt.
Teli torokból nevetni kezdtem . Amennyire csak tudtam .
Mégis halk hangok jöttek ki riadalmamban
-Nevess csak bogárka! Ahhoz értesz csak! 
-szólt Negan s a nyála a szemben landolt 
ami aztán egyenesen a számig vándorolt.
Tenyeremmel letöröltem azt s a férfi mellkasába kentem 
Undorító dolog volt, de legbelül mégis élveztem 
Ez volt ami nekem nem tetszett.
Hogy megalázott, de akartam, hogy ezt tegye. 
-Állítsátok fel!-intett egy őrnek a cella mellől.
Belekapaszkodtam s tovább figyeltem a szenvedélyes Negant
-Hát láttátok katonák! Le lehet győzni ezt a kislányt! 
Ilyen vezető kell nektek? Vagy olyan aki meg is véd benneteket? 
Tudjátok még mi a szégyene?! Hogy John társatokat kivégezte! 
-Kényszerítettél rá! 
-Te csak fogd be a pofád! 
Egyik társam sem szólt rá
Mivel kínozhatta őket, hogy ennyire félnek? 
-Azt hiszed majd, hogy a Military hadsereget birtokolni tudod ? 
Akkor nagyot tévedsz! Gyerekesek a játékaid ! Még nem unod? 
Mindenkit "meg akarsz váltani" . 
Úgysem fog sikerülni
Ezek katonák Negan! Erre vannak kiképezve !
 El vagy te nagyon veszve ! 
Álomvilágban élsz! De már nem sokáig! 
Megmutatom kik vagyunk mi: Hildrya egyetlen katonái ! 
Kally Jun szolgálói és Isten gyermekei ! 
-Azt hiszed ezt nem tudom?
Mondtam, hogy ismerlek Susann
De tudod olykor a kényszer nagy úr.
Mondtam, hogy neked magam adom vigaszul 
Hát nem kellettem, neked egy holt kellett
Hát tessék, itt van ő is ! Menj, öleld meg! 
A két őr lehúzta az alvó szörnyről a fekete leplet
A hörgő mocsadék azonnal elindult felém ,
 s azonnal cselekednem kellett
A férfi aki eddig tartott elengedett
De a lábam megremegett 
John arca látszott még a kóborlóban. 
Könnybe lábadt a szemem azon nyomban 
Védtelen és fegyvertelen voltam
De cselekednem kellett gyorsan.
A zombi elkapta a karom, de a lábammal rúgkapáltam
Ellöktem őt, de újra nekem támadt 
A fogai egymásnak ütköztek és csattogtatta azokat
Az ereimben a vér is megfagyott
Egyelőre próbáltam elkerülni a harapásokat 
De tudtam, hogy ebbe a testem hamar belefáradhat 
Így teljes lendületből löktem őt a szürke falhoz. 
Az egyik karja leszakadni látszott
Kitéptem neki,hogy így egyszerűbben bánjak el vele 
Majd saját kezével ütlegelni kezdtem 
Mit egy beállított robot, úgy jött újra-újra nekem 
Nem érzett fájdalmat, de abban a pillanatban én sem.
Hátulról fogtam meg a nyakát és próbáltam nekivezetni a falnak 
Hátha akkor már örökre elhallgat. 
Szerencsére a félkarú zombi a földre kerül
Így taposni kezdtem őt. 
Cipő sem volt rajtam, így küzdöttem sokat
De az eszembe ötlött egy hirtelen gondolat. 
Pulóver volt rajtam, de azonnal levettem 
Majd a ruhadarabot a lény nyaka köré tekertem 
Fröcskölt a vér szerte- széjjel ,ahogy vágódott el a húsa
Egyelőre a testem harapás nélkül megúszta 
elgurult a feje a távolba, amit levágtam 
Odaléptem hozzá, felvettem és földhöz vágtam
Már csak nevettem rajta és szinte fociztam vele 
Neganre néztem aki végig engem figyelt. 
Egy óriásit rúgtam a leszakadt fejbe 
ami Negan lába alatt haladt el 
-Gól!-nevettem el magam 
s akkor vettem észre, hogy félmeztelen vagyok 
A véres pulóvert nem volt szándékom visszavenni.
Így inkább úgy maradtam, de csak egyet tudtam: nevetni
- Mi olyan vicces?!-kérdezte mosolyogva Negan 
-Hisz te mondtad, hogy csak ehhez értek 
Akkor miért ne nevethetném végig az egész életemet? 
-Szép volt kislány! -taposta el a vicsorító fejet 
-Ha most meghalsz..hát senki sem mentett volna meg 
Talán mégis megérdemled az Ezredes címet! 
Gyere a vacsorádért! Megetetlek!
Mondta s a kezét felém nyújtotta. 
Nem fogtam meg azt, csak léptem előtte.
Ki akartam lépni az ajtón de visszafordultam
-Tisz-te-legj!-kiáltottam, s a katonák felvirultak
Kezüket a magasba emelték s ujjongtak 
-Látod Negan, ilyen egy igazi harcosnak!
gúnyolódtam vele, de csak egy mosolyt eresztett el 
-Vedd fel! Megérdemled! 
-adta ide a fekete bőrkabátját.
Elfogadtam az ajánlatát 
magamra kaptam a ruhát s felcipzároztam 
Így már nem fáztam , s meztelen sem voltam
-Menj előttem a raktár felé! Én is azonnal megyek! 
-mondta Negan s bezárta a vasajtót, elindultam ,
de még hátrapillantottam egyet
A magas férfi mosolyogva nézett engem . 
Nem tudtam mi járhat a fejében. 
Megvártam , majd elindultunk mind a ketten 
-Mi lenne ha én lennék az új Negan?-kérdeztem rá
Az ember csak nevetett s hirtelen megállt
Szembejött velünk a vörös hajú nő 
Akit az első napon is láttam , Ő 
Én is megálltam a kíváncsiságom miatt
A lány csak rám nézett s azonnal megriadt 
-Jól áll neked ez a ruhadarab ! Spark hadnagy ...
-mondta gúnyosan az asszony
-Vigyázz a szádra! Nem mellesleg EZREDES vagyok!
-Nem tök mindegy? A végén úgyis megöl Negan! 
Neked helyed nincs itt köztünk!  
-Helyem az nincs! Mert nem vagyok holmi megváltó..
vagy egy feleség a sok közül ... 
-Nem egy vagyok, hanem A FELESÉG...
jó lenne ha ezt felfognád ma még ..
Negan az enyém !! 
- Kinek kéne ez a senkiházi? Ne alacsonyíts le magadhoz! 
- Remélem tudjátok, hogy ezt én is hallom...
szólt ránk a férfi, de rá se néztem
sokkal inkább a szegénylelkű nőt figyeltem 
-Indulj a dolgodra Elsőszámú ! -mondta a nőnek Negan
Aki az ellentétes irányba elindult 
kacagni kezdtem :-Elsőszámú? Neve nincs? 
-Itt neve senkinek sincs ... 
De tekints el ettől.
Figyeld inkább azt, hogy engedelmeskedett egyből 
-Nah ez az amilyen én soha nem leszek! 
-Ne is legyél olyan, mint ők .. csak szépen megkérlek ! 
-Ennek az egy kérésednek engedelmeskedek! 
-mondtam majd viccből előtte hajoltam meg
Mosolygott, és ez nekem mindennél többet jelentett.

Leültünk a kamra egy eldugott kis zugába. 
Elém tette a fél konyhát, hogy vacsorázzak
Minden volt amit szemem-szám kívánhat.
Leült elem szemben, s ő is falatozott. 
De valaki erőteljesen kopogott.
-Negan! Sürgős beszédünk van! 
-lépett be a helyiségbe Twith és Simon
-Ne kelljen várnom!-mondta Simon
majd kiléptek az ajtón mind a hárman .
Eszegettem jóízűen az elém rakott ételt
De a konyhába ekkor Twight lépett.
-Mégis mi történt köztetek Negannel ?
-kérdezte a meglepett férfi tőlem.
-Mi ez a kérdés? Semmi sem .. 
-Akkor mitől ilyen nyugodt, s elégedett? 
-Fogalmam sincs-mondtam 
-Talán szerelmes?-kérdezte csillogó szemekkel a srác
-Ne beszélj hülyeségeket! Hát nem látsz?! 
Cellában tart, megüt és szavakkal bánt ...
-Akkor nem tudom mitől ilyen ,de hiányzott ez már
Azóta nem láttam ilyennek mióta a felesége elment 
nem tudom mit csinálsz, de folytasd a terved! 
-kacsintott s azzal el is ment.
Értetlenül néztem magam elé. 
Az nem lehet, hogy ő pont belém....
Megráztam a fejem, s elsöpörtem a kusza gondolatokat.
De mi van ha egyszer tényleg megkedvel ..
Akkor irányíthatom , s enyém lenne ez  a hely 
Rá kell hogy mozduljak, akkor elengedne 
S el tudnánk jutni a katonákkal a bázisra
Ott örök menedékünk lenne,
s a rangom is magasabb lehetne

Pár perccel később belépett Negan . 
Ideges volt az arca. -Történt valami?
-Semmi.-megrázta a fejét s leült mellém 
-Ha már itt tartunk ... Akarsz egy szobát?
-Akarok.....-Akkor tegyél meg érte valami nagyot! 
-Ölnöm kell? 
Vigyorgott.-Menni fog ? 
-Megtanítottál szívtelennek lenni ...ezért fog menni 
-Most már megköszönöd, hogy kegyetlen vagyok?
-lett hirtelen ideges. Felállt, s elém lépett
A szemem a nadrágjával farkasszemet nézett
A mellkasom gyorsabban kezdett emelkedni 
-Csak egy dolgot kell megtenni ...
Nyeltem egyet. -Mi lenne az? 
leguggolt elém és körbefonta a nyakamat
A feje közelített az enyémhez.
A levegő vibrált közöttünk .Ismételte : 
-Egyetlen dolgot kell megtenni ....
-suttogta a számra-
-Hűségesnek kell lenni ....
Vállalod? Vagy kész vagy most elmenni ?
A szó a torkomon akadt.
Tudtam mi az igazi akarat 
A szívem itt maradna,
de küldetésem van a világban
-Válaszolj!-szorította össze az állkapcsomat
A levőt benn tartottam, ott ragadt. 
A pulzusom az egekben volt 
ahogy játszott velem az idegen megváltó
Hirtelen durranás szakított minket félbe. 
azonnal felálltam üresen hagyva a széket. 
-Takarodj innen ki te rühes cafka!
-ezt az ordítást szinte az egész szentély hallja
Nem tudtam mitévő legyek 
mikor megláttam, hogy Negan üt egyet
A vörös nő a falnak esett
a fejét a kezeivel takarta el 
-Hagyd őt békén! Engedd el!-kiabáltam Neganre
Nem értette, elborult az agya . 
Hiába próbálta őt leszedni a lányról, s kiabáltam rá 
Nem engedte el s szorította a nyakát 
De kizökkentette egy erőteljes rúgás 
-Te meg mit csinálsz?! Megölöd!!! 
-kiabáltam rá
De így sem hagyta abba a pofozást.
Negan háta mögé mentem s átöleltem őt
Megfogtam a mellkasát s beljebb nyomtam 
-Fuss már !! -utasítottam a nőt 
De ha tovább szorítom, én is kapni fogok. Tudtam 
Elengedtem a férfit és futottam volna el,
De az ideges férfi visszarántott engem 
Nekinyomott a falnak , s olyan közel jött
hogy szinte már nem kaptam levegőt
Egy hangos szippantással az illatomba szívott
majd a nyakamba harapott 
Szisszentés hagyta el a számat a fájdalomtól 
Elengedett, innen tudtam, hogy lenyugodott 
Kétségbe voltam esve, s emiatt elnevettem magam kínosan
De ő komoly tekintettel vizsgálta az arcomat . 
-Itt egy sebhely!
-mutatott a homlokomra 
Majd annak helyét is megpuszilta
-Azonnal engedj el! 
-Furcsa volna, ha ezt te döntenéd el!-nevetett
Nagy erővel ellöktem magamtól
Kiléptem az ajtón, de mielőtt kiléptem volna rám kacsintott 
A szám azonnal mosolyra húzódott  
Meglepődtem a saját érzéseimen 
Tovább mentem, hogy keressek valami menedéket . 
A nyakamat fogtam és magam mögül ennyit hallottam 
-Vissza a cellába!-Negan kiabálta utánam 
Hallgattam rá , de csak mert 3 férfi kíséretében voltam

Beléptem a helyiségbe ahol napokat töltöttem el
Már megszoktam így a az élethez is volt már kedvem 
megannyi új dolog ,s meglepetés várhat még rám
nincs lelkem elmenni ,de a küldetésem vár
a katonákat a bázisra kell juttatnom 
erre adtam a tudatom
az életem árán ha kell
de küzdeni fogok, el megyek
Bizony, egyszer El.....
Nyugisan hajtottam fejem le 
nem kelthet fel senki sem
semmilyen rémalak nem jelent meg
ezúttal alvásparalízisben sem szenvedtem 
jól éreztem magam, s kipihenten keltem
kíváncsi voltam 
hogy mit hoz ez az új nap
Kapok- e enni ? Vagy újra éhezni fogok ? 
Rám néz-e majd  valaki? Netalán kopog? 
Órák teltek el, vagy talán napok
Nem tudom, mert a szemem már rég nem látott Napot
Hosszúnak tűnt az idő míg én bent roskadtam
Kíváncsi voltam mi folyhat a külvilágban
Kiabáltam , kopogtam, s rugdostam a falat 
-Valaki engedjen ki !Negan hallasz?! 
Hiába kiabáltam, kintről semmi válasz
-Mit rinyál a pofád ?! Nem meg mondtam, hogy ne szólj hozzá? 
Senki nem vagy a szentélyben! Negan neked nem kegyelmez ! 
-mondta az ismerős hang, A vörös nő. 
-De hisz megmentettem az életedet! 
Ha én nem vagyok ott melletted....
-Fogd be a pofád százados! 
Velem te csak ne játszadozz! 
-Ezredes vagyok még mindig ! 
Ha neked ez nem tiszta! 
És most parancsolom,hogy magadból vegyél vissza! 
S Negan azonnal hívd ide ! Gyorsan! 
-Mit akarsz te a férjemtől ? 
Neki nem kellesz ! Ha idehívom, csak megöl! 
-Nekem sem kell ő! DE hívd ide , ha már ő a vezető! 
Had döntsön ő a sorsomról! 
-Ő már döntött! Nem hiába nem foglalkozik veled
Hagyja,hogy éhezz. Mondtam hogy neked nem kegyelmez ! 
-mondta újra gúnyosan
Nem érdekelt a nő. Kiabáltam : 
-Negan! Tudom, hogy hallod!
Hogy ott vagy valahol! Mindent megteszek! 
Csak engedj ki ! Szabadíts fel! 
-Mit képzelsz te balga asszony?! Menj az utadra! 
Szemem itt téged többé ne lásson! 
-hallottam a mély hangot. Negan talán végig itt volt
Mert lépéshangokat fülem nem hallott. 
A cella ajtaja lassanként nyílt ki .
-Könyörögsz még, hogy engedjelek ki?!
s azzal kaptam egy ütést.
A fény beszűrődött hozzám
így megláttam a férfi nevető arcát
Vicces volt neki, hogy szenvedni lát
Majd akkor nevessen, ha sírom fölibe áll.
-gondoltam s azzal kiléptem az ajtón
Akkor megláttam a vörös Nőt a sarkon
Felkaptam a földről egy vasdarabot
Ami az ajtónak támasztva volt.
Jól célozva dobtam a nő felé 
-Most gyere ide! Küzdjünk meg! 
Vagy félsz? 
Válasz nem érkezett a nőtől 
Csak a sajgó lábát fogta 'mit eltaláltam a vassal
Futottam volna felé, de azzal
a lendülettel visszarántott a mögöttem álló vezető 
-Engedj hát el! Kinyírom őt!-kiabáltam
-Rá még szükségem van! -mondta Negan
-Akkor menny! Csókold meg a fájós lábát! 
-Mi az ? Féltékeny vagy rá?!
-kérdezte s fogta meg az állam
-Várom a választ! 
-Én féltékeny? Mégis miért lennék? 
Elvégre engem illet a Spark Ezredes név! 
-Róla volt szó Szuzika ! 
Miattam még lehetsz az ! 
-Ha én akarnám! Akkor rég az enyém lennél! 
De én nem csak "a feleség" lennék 
Nem csak egy a sok közül
hanem az egyetlen s az örök ! 
-ekkor hallottam magam mögött az ideges trappolást 
-Ott állj! -kiáltott Negan a nőre rá.
Vörös hajú kolléga csak futott tovább
-Nem hallgatsz a szép szóra? 
Akkor hát rajta Jessika! 
-Jessika?!-nevettem 
-Azt hittem Első számú a neve ...
Jessika jött hozzám közelebb 
-Bánj el vele Susann, ahogy ő azt megérdemli!
-mondta Negan majd elengedett, s egyet hátra lépett
Kaptam az alkalmon s a nőnek bevágtam egyet
Jessika is rámütött, de nem fájt,
 mivel a képzéseken ezt megtanultam már
Megfogtam a jobb karját majd hátra szorítottam
A fejénél fogva térdeltettem le s közbe a haját húztam
-Engedj el!-sikoltott a nő.
-Csak mondd utánam ribanc! Rajta! 
parancsoltam rá, s a hátába rúgtam
-Egy egyszerű krva vagyok! Nem érdemem meg Negant 
És Spark Ezredessel sem bánok így többször! 
-Azt várhatod, hogy mondjam!-ellenkezett Jessika
Egyre szorosabban a földhöz nyomtam 
s a csuklóját véresre szorítottam
Majd a haja egy részét ki is szakítottam
-Engedelmeskedj! Mert jobban fog fájni amit látsz! 
-Engedj el ! 
-Te akartad! - a földre dobtam le majd odaléptem Neganhez
Vártam míg Jess feltápászkodik, hogy lássa
Megcsókoltam Negant szájra
Érzelemmentes próbáltam maradni
de túl erős volt a férfi szorításában lenni
szenvedélyesen járt át a tudat
Hogy Negant csókolom, s ő visszacsókolt
A levegőt kapkodva vettem s a szívverésem is felgyorsult 
De azonnal ellöktem magamtól s nem néztem rá
-Nah tetszett, amit látsz?! 
Néztem a síró nőre. Legbelül fájt
Hogy szenvedni láttam, de megérdemelte 
miután at életét mentettem meg
s egy köszönöm-öt sem ejtett
-R*banc! Innentől kezdve !! Nincs szükséged Neganre! 
És most takarodj a szemem elől! 
-Ügyes voltál Spark Ezredes! 
-mögülem szólaltak meg 
Nem néztem hátra, mert nem akrtam látni Negan arcát
Nem akartam, hogy érezzek iránta 
De talán már késő volt a bánat .
Egy gyengéd kezet éreztem a vállamon
-Ez nem jeleni azt, hogy ezt bármikor vállalom! 
Nem lesz köztünk semmi! 
Nem leszek csak pótlék! 
S a nevem sem lesz első számú! 
Remélem így világos! 
-Nem vagy sem elsőszámú , sem ... huszadik
Te vagy Susann Donna Spark Lee 
Az egyetlen és örök!....
De most húzz innen ! Keress magadnak egy szobát! 
És véletlenül se fussak veled össze már! 
ha mégis, hát akkor nem jól jársz! 
Nem vagy te itt senki, és soha nem is leszel! 
Nem vagyunk már kisgyerekek ! 
Tudom mire megy ki a játék! 
Azt hiszed át veheted a helyem. 
De az is hogy élhetsz egy kib@szott nagy ajándék! 
Szóval térdre! És köszönd meg, hogy itt vagy! 
Ha nem, hát akkor a penge a nyakadon  nyomot hagy! 
-Most mondom el ezredjére : 
Nem térdelek senkinek elébe 
Fogta a vörös markolatos kést a férfi
S azt a nyakam elé emeli 
Ívesen ledűl a penge éle a vékony bőrőn
ÉS ezzel csorogni kezd a vérem rögtön 
Fájdalmasan felszisszentek de nem kiáltok 
Tűröm a megaláztatást, s közben a férfire száll az átkom 
Mondom magamba a szitokszavakat
Mondom,  de jelenleg egyik sem hat
Ugyanúgy vágja a nyakamat végig
Ami csakúgy pirosra izzik, s a vér ömlik 
majd egy gyors mozdulattal megszorítja a nyílt sebet
Fojtogatni kezd , de én semmit nem teszek
Levegő után kapkodom gyorsan
De semmit nem ért amivel próbálkoztam
Jégcsapnak éreztem mind a két orcámat
Közel volt már a halál órája
Magam előtt csak a vad, vicsorító férfit láttam meg
-Még most sem térdelsz?-nyomott akaratosan a földhöz Negan
Beszélni akartam, vagy kiáltani éppen 
de semmi hang nem szaladt ki szépen
-Kértem: Térdre ! Te nem tetted, hát itt a vége !
Éreztem is ahogy az erő elhágy 
Hisz' tüdőm levegő után vágy 
Nem éreztem magam erősnek 
De megmaradt bennem ,hogy utolsó percemig küzdjek 
Így hát próbáltam kiszabadulni a makacs kezekből 
Rúgtam egyet, s még amennyit csak tudtam 
Nem éreztem, hogy hova is találtam
-Hagyd ezt abba ! Most rögtön ! Figyelj rám Negan!
Hallatszott magunk mellől Twight nyugtató szava
Mindezt Negan talán nem is hallja
mert a kezeivel csak erősebben szorította a nyakamat 
S hozzám préselődött, hogy mozogni se tudjak 
A fejem sajgott . Lüktetett minden erem 
-Ereszd el! Elég legyen !  


Nem tudom mennyi idő telt el azóta
azt sem tudtam hol vagyok most 
egy orvos a vállamat fogta
s én egy fehér helyiségben voltam 
Kábán láttam mindent magam körül
Pár ember ki velem szemben székben ül
Sokan feküdtek a betegágyon 
Infúzióra kötve voltak páran 
Magam fölé tekintettem a szememmel
S éreztem az arcomon a leheletem 
Nehéz volt most is lélegeznem 
De egy műanyag búra volt az orrom s szám elé téve 
Lélegeztető gépre vagyok kapcsolva 
Pittyogott a gép hangosan 
Ekkor fogtam fel a dolgokat 
Közél állok a halához
S mindezt egy ember okozta 
Ki egykor még vonzott magához
De ő már maga a rémálom 

Minden